Ébredés és találkozás

(tanúságtétel)

Valami megváltozott a világban, a világomban, kívül és belül. Ezt a barátaim, keresztény testvéreim közül is többen tapasztalják mostanában a saját életükben.

Úgy érzem, Isten arra hív, személyesen és határozottan, hogy mostantól még odaadóbban keressem őt, az Ő igazságait, illetve a lehetőségeket és alkalmakat a szeretetre (hogy szeressek vagy éppen hogy hagyjam, hogy szeressenek).

Az Ő kegyelméből és folyamatos támogatásával több időt, s szívesebben töltök Vele. Belső késztetést, jóleső sürgetést érzek arra, hogy változtassak bizonyos szokásokon, hozzálláson, viszonyulásokon az életemben, térjek meg bűnökből, s most ez valahogy, az új kegyelem révén könnyebben is megy számomra. Életem egyre nagyobb területét, egyre többet és többet akarok Vele megosztani, Neki átadni magamból, s ezt az önátadást, felajánlást gyakrabban és több örömmel teszem meg. Ezt végső soron Ő akarja, s ezért „működik” ez most jobban, mint egyébként a szárazságok idején, amelyek más módon szintén az áldás forrásai lehetnek.

De van valami, amiben ez a kegyelmi "többlet" különbözik az eddigi kegyelmi időszakoktól: az, hogy ez most jellegében egy felkészítés a Vele való találkozásra. Valóban nem tudjuk azt az órát és napot, amikor Jézus Krisztus eljön újra, de a készület egy új és különös, különleges lendületét látom megnyilvánulni magamban és a körülöttem élő keresztényekben.

Ő most valami olyan szinten és formában önti ki irgalmát és kegyelmét a szívekre, amelyhez kevés volt fogható a világban. Talán még nem is volt ilyen! Joggal vélhetem tehát, hogy mindez az Ő végső eljövetelét készíti elő.

De nem vonulok ki a világból, s nem veszítem el a józanságomat az élet fontos területein: ugyanúgy dolgozom, sőt néha még sört is iszom, de valami mégis megváltozott! Visszavonhatatlanul!

Imádkozzunk a Szentlélek kiáradásáért, s várjuk Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét együtt!

Csaba

Budapest, 2008. augusztus 29.